Isten, áldd meg a magyart!
Napokkal ezelőtt az óbudai evangélikus fiataloktól kaptam egy fotót, amely egy téli erdőt ábrázol. A fényképen csak a csupasz, élettelennek tűnő fák láthatók, minden kihalt, csendes. A fák között ugyanakkor átsüt a téli nap sugara.
Vörösmarty Mihály Előszó c. versének egy sora jut eszembe: „Most tél van és csend és hó és halál.” Igen, télen úgy tűnik, hogy meghal a természet. Milyen nagy a különbség a téli és a nyári erdő között! Az egyik a ravatalozóhoz, a másik a szülőszobához is hasonlítható. Halál és élet. Szól-e másról az ember, az emberiség története: halál és élet, élet és halál. Számomra ez a fénykép tökéletesen kifejezi az Ádvent és a Karácsony lényegét, üzenetét.
Életünk sokszor olyan, mint ez a téli erdő: tél, csend, hó és halál, mégis jön, közelít a megváltás, a szabadulás fénye, világossága. A betlehemi gyermek bölcsőjénél szólnunk kell a magzatokról, akik nem születhettek meg. Az utóbbi évtizedekben 5 millió magyar élet végezte így. Ha legalább csak kis részüket befogadtuk volna, nem lenne gond a népesség fogyása, az elöregedő társadalom, minden járulékos nehézségével együtt.
Az ádventi és karácsonyi ünnep melegében, fényében még inkább fáj a családok szétesése, a kábulatba szédülő fiatalok magánya, a szenvedélybetegségekben sínylődők rabsága, az idősek elhagyatottsága. Milyen mélyre kell süllyednünk még, hogy kiáltsunk a megváltásért, a Megváltóért?!
Az elmúlt esztendőben is számtalanszor elhangzott himnuszunk csodálatos imakérése: „Isten, áldd meg a magyart!”. De amikor énekeljük, valóban komolyan kérjük-e az Isten áldását? Kell-e a magyarnak Isten áldása vagy még mindig megy a saját feje után?
Isten áldása az – többek között –, ha elfogadjuk a megtérés, a lelki-szellemi megújulás isteni ajándékát. Ha komolyan vesszük az egyetemes rendet, az élet szabályait, pl. a tíz parancsolatot, a tíz segítséget az emberré válás útján, és elfogadjuk a bűnbocsánat és a szabadulás ajándékát.
Magyarországnak Istenre van szüksége!
Isten, áldd meg a magyart nemcsak jókedvvel, bőséggel, hanem újjászületéssel!
Ámen, úgy legyen!
Kossuth Rádió, 2003. december 22.